Ars poetica – a fotográfia belső tere:

A fotográfia számomra nem technika, hanem állapot. Nem a gomb lenyomásának pillanatában kezdődik, hanem jóval előtte: amikor figyelni kezdek. Amikor elcsendesedik bennem a világ, és helyet adok annak, ami meg akar mutatkozni. 

A fényképezőgép ilyenkor már csak közvetítő eszköz egy belső látás és a külső valóság között.Nem hiszek a puszta rögzítésben. A valóság önmagában nem elég, értelmezésre szorul. A fotó számomra nem azt mutatja meg, ami van, hanem azt, ahogyan én jelen vagyok benne. Minden kép önarckép is egyben, még akkor is, ha emberi alak nem szerepel rajta. 

A csend fontos a számomra. A kimondatlan, az elhagyott, a hiány. Úgy érzem, a fotográfia igazi tere nem a látványban, hanem a képen belüli feszültségben rejlik. Abban, ami éppen csak sejteti önmagát. Nem vezetni akarom a nézőt, hanem teret adni neki. A jó kép számomra kérdés, nem válasz.Az idővel való viszonyom meghatározza az alkotói szemléletemet. Egy fénykép mindig múlt idő, mégis a jelenben hat. Egyetlen pillanat, amely kiszakad az áramlásból, és önálló életre kel. Ezekben a megállított pillanatokban keresem az időtlenséget, azt az állapotot, amikor a kép nem egy korszakhoz, hanem az emberi tapasztalathoz kapcsolódik.

A fine art fotográfiát nem stílusnak, hanem hozzáállásnak tekintem. Szabadságot jelent: függetlenséget elvárásoktól, trendektől, megfelelési kényszertől. 

Az alkotás számomra belső szükségszerűség, nem külső válasz. A kép akkor születik meg, amikor már nem tudok nem megalkotni.

Hiszek abban, hogy a fotóművészet lassú műfaj. Időt kér és időt ad. Nem akar azonnal tetszeni, nem akar zajos lenni. Inkább marad bennünk csendként, emlékként, kérdésként. Ha egy képem után a néző egy pillanatra megáll, elgondolkodik, vagy egyszerűen csak érez, akkor az a fotó betöltötte a szerepét.A fotográfia számomra párbeszéd. Önmagammal, a világgal, és mindazokkal, akik hajlandóak időt szánni a nézésre. Nem történeteket mesélek el, hanem állapotokat osztok meg. 

A képeim nem magyaráznak: jelen vannak.Ez az én utam a fotográfiában: figyelni, kivárni, és hagyni, hogy a fény megmutassa azt, amit szavakkal nem lehet kimondani.Remélem, hogy sok sok lélek plusz jó energiákat, kreatív gondolatokat tud meríteni a fotóimból.

Gombkötő Gergő

Fotóművész

2024 Budapest, április haván.